Virágok

A minap a munkahelyemen fotókat kellett készíteni az egyik beadandó pályázathoz. Ezek közül került fel ide most kettő. Talán az aznapi hangulatomat József Attila szavai fejezik ki leginkább. Íme:

"A gót s latin betűk sivatagában,

Fáradt diák, virágot keresek.

Oly szürke vagyok multban és a mában

S szeretnék élni én is keveset!

Tavasz van, rajtam bágyadt barnaság van,

Az utakon vidám szerelmesek

S amíg viaskodom a Bánat-ölyvvel,

Az út, a fák, a rét - és minden zöldel."

Kezdet

Valami mocorog bennem, kikívánkozik.... talán holnap, holnapután vagy egy év múlva eltűnik újra, de most van él, és ki akar törni. Teret akar magának a világban, hát íme a tér. Most még csak pára, de kavarog és lehet, hogy hamarosan szavakká áll össze vagy éppen testet ölt és képpé formálódik. Élni akar, szabadságot akar, túllépni a mindenapi egyenkattogás monoton zaján. ....valami mocorog....